Nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola 2024.05.013. – 2024.05.18.
Háromszék vérrel szentelt földjén
Mennyi dicső tettet végrehajtó vagy tragikus sorsú magyar ember élt itt, a magyar kultúra mennyi nagy alakja született háromszéki székelynek: Mikes Kelemen, Gábor Áron, Kőrösi Csoma Sándor, Benedek Elek vagy Dózsa György nélkül a magyar kultúra sokkal szegényebb lenne. A tanulmányi kirándulás célja a magyar történelmi múlt emlékeinek felkeresése, magyar történelem emlékeinek felfedezése. A határainkon túli magyarság, diákság életének megismerése, kapcsolatteremtés egy határainkon túli iskola diákjaival.
A nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola diákjai 2024. május 13-18. között a „Határtalanul” pályázati program keretében erdélyi kiránduláson vettek részt. A tanulmányi kirándulásunk célja a magyar történelmi múlt emlékeinek felkeresése, magyar történelem emlékeinek felfedezése volt. Célunk volt a határainkon túli magyarság, diákság életének megismerése, kapcsolatteremtés egy határainkon túli iskola diákjaival, a nemzeti összetartozás érzés erősítése, a külhoni kulturális és természeti értékeket megismerése.
- nap
Izgatottan indult útnak a lelkes csapatunk, első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megtekintettük a római katolikus székesegyházat, Szent László emlékeit. Ezt követően Királyhágónál gyönyörködtünk a panorámában. Útközben megcsodálhattuk a Tordai –hasadékot, ami Tordától 13 km-re található természetvédelmi terület. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a Tordai-hasadék 150 millió év alatt alakult ki a Hesdát-patak munkája nyomán, amely az Aranyos folyó egyik kis mellékfolyója, a Torockói-hegység jurakori mészkővonulatában. A legendát a valósággal ötvöző történetével a Tordai-hasadék lélegzetelállító látványt nyújt. Területe 170 hektár, kis híján két kilométer hosszú, a szintkülönbség pedig csaknem 350 méter. Este kellemesen elfáradva vacsoráztunk és elfoglaltuk a szállásunkat Tordán.
2. nap
Reggeli után a tordai sóbányához látogattunk el. A mélységből származó kincs varázslatos birodalmat tárt elénk.
A tordai sóbánya a kezdetekkor Erdély egyik legfontosabb sóbányája volt, amely a régió fő ellátási forrását képezte. 1840-től kezdve a társadalmi és gazdasági körülmények miatt a tordai sóbánya sókitermelését csökkentették, és a sókitermelési tevékenységek koordinálását a marosújvári sóbánya vette át.
Az I. világháború után a sóhasználat állami monopóliummá válik. Ez, a kitermelés termelékenységének csökkentésével együtt, oda vezetett, hogy 1932-ben beszüntették a tordai sóbánya bányászati tevékenységét.
A bezárást követően a tordai sóbánya egy időre feledésbe merült, egészen a II. világháborúig, amikor a város lakossága légi támadások esetén menedékként használta. A sóbánya célja már akkor is az volt, hogy megvédje a közösséget, és jótékony hatással legyen a számára. Mindig is a közösségi élet fontos részét képezte, biztonságot és egészséget biztosítva.
A sóbánya 1950-től kezdődően sajtraktárként is szolgált – ezt a Ferenc József szállítási galéria első 500 méterében alakították ki. 1992-ben ezt a mélység kínálta kincset turisztikai látványosságként megnyitották a nagyközönség számára. Útközben a következő szálláshelyünkre, Gelencére, városnézősétát tettünk Segesváron, amely a középkorban egyike volt Erdély legfontosabb városainak, mind gazdasági, mind egyházi szempontból. A várfallal körbevett óvárosa, a macskaköves utcái és színes házai nagyon elragadóak. A hangulatos városnézés után folytattuk utunkat szálláshelyünkre, Gelencére, ahol Erdély gasztronómiája sem maradt számunkra ismeretlen, vendéglátónk ízletes vacsorával kedveskedett nekünk.
3. nap:
Reggeli után szállásadóinktól elköszöntünk, a színmagyar illetve színszékely település, Gelence polgármesterét – Ilyés- Botond Jánost látogattuk meg a hivatalban. A Polgármester Úr örömmel mesélt nekünk a környék földrajzi, történelmi, kulturális hátteréről. Gelence festői környezetben fekszik a mögötte emelkedő Musát-, Asztag-, Bonyó- és Zernye-havas fenyvesekkel, bükkerdőkkel borított vonulatának lábánál. A legkorábbi írásos emlék , amely a falut Gelenche-ként említi, a Sepsiszentgyörgyi Múzeum folyóirata , az ALUTA szerint 1539-ből származik. A háromszéki, színmagyar községet a Gelence patak szeli át, a település két részét a helybéliek Lahidának és Szaladárnak nevezik, a község lakossága meghaladja a 4200 főt. Gelencéhez 18 ezer hektár terület tartozik, ebből mint 13 ezer hektár erdő. A falu nevét a felszegi Árpád-kori katolikus templom tette világhírűvé. A 13. században épült országos műemlék templom védőszentje Szent Imre herceg. A középkori templomhajó napjainkig fennmaradt, keleti folytatásban pedig feltárták a félköríves szentély alapfalait. A késő gótikus szentély és szentségtartó fülke 1503-ból származik. 1628-ban támpillérekkel erősítették meg az épületet. 1766-ban nyugati és déli oldalához késő barokk portikuszt illesztettek. A templom hírnevét főleg a templomhajó belső falát díszítő értékes freskóknak köszönheti. Legalább három korszakban készültek ezek a különböző készítés technikájú ábrázolások. Az északi falon két sor kép látható: a Szent László legenda és a Passió jelenetei. A déli falon töredékekben fennmaradt az utolsó ítélet és az alexandriai Szent Katalin legendája.
A Polgármester Úrtól elköszöntünk és Zabolára, majd Kovásznára folytattuk utunkat. Kovászna nevét a Kovásznában található vizeiről kapta, számos gyógyvíz forrás található, melynek íze kissé keserű, ízelítőt is kaptunk belőle. A keserűt, édes finomsággal kürtőskaláccsal feledtettük. Megemlékeztünk Kőrösi Csoma Sándorról, a híres nyelvtudós, könyvtáros, tibetológia megalapítójáról, aki Csomakőrösön született.
Csernáton a Damokos kúrián megnéztük a skanzent, gépkiállítást, Haszmann Pál Múzeumot. A múzeumba érkezve öt nagy gyűjteménycsoportot láthattunk. A közel kéthektáros kert adta lehetőségeket kihasználva, már az alapítás első évétől kezdődően felépült egy kisebb skanzen, székelykapukkal, székely házakkal, a régióra jellemző temetővel, a méhészet tárgyi kultúrájával. Emellett Erdély-szerte egyedülálló mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, „kályhakiállítást”, technikatörténeti kiállítást és a Damokos-kúria hat termében berendezett alapkiállítást – viselet, festett bútor, kályhacsempék, jeles nagyjainknak emléket állító „pantheont” – tekinthettünk meg.
A múzeum főépülete, a Damokos Gyula-kúria, a Felszegen található udvarházak közül a legmutatósabb, késő reneszánsz kori alapokra épült. Az 1802-es és 1830-as földrengések után, 1831-ben Damokos Ferenc és felesége, Tompa Terézia nagy átalakításokat végeztetett rajta, ennek következtében az épület neoklasszicista stílusjegyeket kapott, és elnyerte ma is látható formáját.
Az 1970-es évektől, amióta múzeumi intézmény működik az épületben és annak kertjében, sikerült teljes szépségében visszaállítani.
A Szent Anna – tó Székelyföld egyik legvonzóbb természeti látványossága. A mohosláp meglátogatása előtt egy kellemes sétával megnéztük a tavat, mely Kelet-Közép Európa egyetlen épen maradt vulkáni kráterének az alján képződött. A tőzegmohalápban tett rövid túránk is vidám és érdekes volt.
4. nap
Elbúcsúztunk Gelencétől és elindultunk Gyulafehérvárra. Gyulafehérváron városnézősétát tettünk, az érseki székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi János síremlékét.
A 18. század első felében épített vár falai és bástyái nagyobb részben ma is állnak.
Az érseki székesegyház a 13. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye, 1991-től érseki központ. Benne ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik. (Előzetes ismeretek: Barangoló digitális tartalomtár: A Barangoló digitális tartalomtár segítségével előzetesen ismereteket szerezhettek a diákok a programtervben szereplő városokkal kapcsolatosan, mint például Gyulafehérvárról.)
Az ortodox székesegyház, a târgovistei templom mása, a 20. század elején épült. A történelmi kalandozás után szálláshelyünkre indultunk, Dévára.
5. nap
A történelmi kalandozásunkat a reggeli után Vajdahunyadon folytattuk, ahol megtekintettük tárlatvezetéssel egybekötve a Hunyadiak gótikus-reneszánsz várkastélyát. Visszatérve Dévára, Déva várába is felsétáltunk újabb felejthetetlen élményeket gyűjtve. Az ebéd után csendespihenőt követően a Böjte Csaba Dévai Szent Ferenc Alapítványát látogattuk meg. A Gyermekotthon lakóival beszélgettünk, sportoltunk, játszottunk.
6. nap
Hálás szívvel, sok szép felejthetetlen, kalandos élménnyel indultunk haza kora hajnalban. Magunkkal hoztuk a magyarság múltját, jelenét Erdélyből.
Hazatérésünk után az iskolában értékeltük a megtett kilométereknek köszönhető kirándulást, szeretettel gondolunk vissza a kirándulásra, a szép és vidám emlékekre, a sok információra, melyet élményekkel összekötve tanulhattak meg diákjaink.
Előkészítő óra: A kirándulásunkat a tantárgy köziségre építve geográfiai, történelmi, kulturális szemszögekből készítettük elő. A diákok az internet és egyéb nyomtatott dokumentumok segítségével folytattak kutatómunkát, egyénileg, csoportosan, melyben a történelmi okokat, előzményeket, következményeket keresték. A Barangoló digitális tartalomtár segítségével előzetesen ismereteket szerezhettek a diákok a programtervben szereplő városokkal kapcsolatosan, mint például Gyulafehérvárról.
Pontos link: https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2539
Értékelő óra: Sok szép élménnyel, tudással gazdagodva tartottuk meg az értékelő órát. A meglátogatott települések magyarságáról szerzett személyes tapasztalatokat, ismereteket osztották meg a diákok az itthoni diáktársakkal. Bemutatták a képeket, videókat. Összegeztük a külhoni magyarsághoz és történelmi emlékekhez kapcsolódó ismereteket.
Témanap: Témanapunk az összetartozás témájában került megrendezésre. A programokon az utazás során gyűjtött élmények bemutatásáról szólt. Így lehetősége volt iskolánk minden tanulójának, hogy megismerkedjen Erdély, Székelyföld földrajzával, történelmi alakjaival, a meglátogatott városok építészeti alkotásaival, az ott élő magyarok és más nemzetiségek szokásaival.
Magyarság Háza rendhagyó óra: 2024. június 13-án az Uránia Filmszínházban vettünk részt a Magyarság Háza rendhagyó tanóráján. A javítóember
Pósa Gábor cipőjavító portréja (Szerbia, Husnyák Andrea filmje) című filmet néztük meg, lehetőséget kapva egy külhoni magyar életúttal való megismerésre.
„A filmben bepillantást nyerünk egy cipészműhely ma már egyre ismeretlenebb világába, és egy szabadkai fiatalember életébe, akit a cipők illata – már a kezdet kezdetén – megcsapott. Gábor főnöknője elmeséli, hogy először gyanakvással fogadta a fiatalember jelentkezését, mert azt tapasztalta, hogy a fiatalok nem szeretnek koszos, időigényes munkát végezni, ami kreativitást is feltételez. Ahogy múlt az idő, kiderült, hogy nagyon ügyes, megbízható munkaerő, és a kliensekkel is tud bánni, ami szintén nem egyszerű feladat. Szabadidejében szeret a parkban üldögélni, galambokat etetni és tervezgetni. Meg akar tanulni egy latin táncot, szeretne sokat utazni, Rómában hangversenyre menni, rengeteget fotózni – leginkább ezek a vágyai. Gyakran jár pecázni, jól érzi magát a természetben akár egyedül, akár barátokkal. De ugyanennyire élvezi a zajos zumba foglalkozást. Itt tudjuk meg, hogy izomsorvadással küzd, feleségét elvesztette, vagyis tragédiák árnyékolják be az életét. A család, a barátok segítettek neki abban, hogy az életét is meg tudja javítani.”) https://magyarsaghaza.net/events/magyarsag-haza-filmklub-mi-magyarok-22/)