NAGY ERDÉLYI KÖRUTAZÁS-BARANGOLÁS SZÁSZFÖLDÖN ÉS SZÉKELYFÖLDÖN
PÁLYÁZATI AZONOSÍTÓ: HAT-KP-1-2021_1-000326
Hosszas szervezés után, a Covid és a kitört ukrajnai háború miatti bizonytalanságok okozta nehézségek ellenére a hetedik évfolyam is részt vehetett a Határtalanul programban. Mi egy erdélyi körúton vettünk részt.
2022.04.04-én, hétfőn 6 órakor elindultunk, a Fetáz BT. kényelmes busza szállított bennünket. A Csillagösvény utazási iroda segítette a programunkat.
Kora délután érkeztünk meg Aradra, ahol elsőként az idegenvezetőnkkel, Csüdöm Henriettával találkoztunk, majd a Tűzoltó-téren a „Megbékélés parkot” látogattuk meg. Itt hosszú évtizedek rabsága után ismét áll Zala György alkotása, a Szabadság-szobor. A tér furcsasága, hogy a szoborral szemben egy román diadalívet és tömeget ábrázoló szobrot is állítottak. Ezután sétára indultunk, a belváros főterén, az egykori Szabadság-téren és környékén, ahol megcsodálhattuk többek között a lenyűgöző szépségű Városházát, a Kárpát-medence egyik legnagyobb katolikus templomát, a Minorita Templomot és Rendházat, az Új Színházat, az egykori Fehér Kereszt fogadót; a Bohus palotát és a Kultúrpalotát.
Végül a vesztőhelyen, a vértanúk sírjánál helyeztünk el koszorút.
Néhány óra buszozás után Dévára érve sétára kerekedtünk fel, hogy felmásszunk a lenyűgöző, a várhegy vulkanikus oromzatán magasodó, a Kőműves Kelemenné balladájából mindenki által ismert legendás vár romjaihoz. A már messziről látható szabályos kúp alakú hegyen, a Maros partján, stratégiai helyen épült erődítményből szép kilátás tárult elénk.
19 órakor megérkeztünk Csernakeresztúrra. Itt három panzióban kaptunk szállást. A szálláshelyek elfoglalása után a háziak vacsorával kínáltak, majd szabadprogram volt.
2. nap, kedden a reggeli után mindenkit összeszedtünk a három szállásról, majd elindultunk a közeli Dévára, ahol az Erdély szerte több ezer nehéz sorsú gyermeknek otthont adó Dévai Szent Ferenc Alapítvány központjába látogattunk. Óriási szükség van Déván minden segítségre ahhoz, hogy 3000 bentlakásos, szegény sorsú vagy árva gyermek asztalára nap mint nap ételt tudjanak varázsolni és megfelelő körülmények között felnevelni őket.
Sajnos gyerekekkel nem találkozhattunk a Covid miatt és azért, mert ők iskolában voltak. Az otthon egyik dolgozója bemutatta a helyszínt, szavai alapján betekinthettünk az ott lakó gyermekek életébe.
Átadtuk az adományainkat, mindenki hozott tisztasági csomagot és egy kis meglepetést az otthon lakóinak.Kb. másfél óra utazás után megérkeztünk Nagyszebenbe, vagyis Hermannstadtba, amely a szászság legfőbb városa és 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa is volt. Bevehetetlen falakkal körülvett belvárosa, Közép-Európa legnagyobb középkori főterével teljes épségben vészelte át a történelmi korok viharait. Meglátogattuk a Kis- és Nagy-piactereket, megnéztük a híres várostornyát, ahová néhányan szabadprogramként felmásztak, majd átmentünk a Hazugok hídján. A legenda szerint eredete a korabeli kereskedőkhöz köthető, akik itt csapták be ügyfeleiket. Más források szerint azonban küldetésük megkezdése előtt a kadétok itt tettek házasságra vonatkozó ígéretet szívük hölgyének, melyet azonban nem váltottak valóra. Gyönyörű kisvárost ismertünk meg, itt egy kis szabadidő is jutott.
Délután az 1205-1206-ban épült kerci cisztercita templom és apátság impozáns romjaihoz tértünk le a főútról, melyek a magyar haza legfantasztikusabb egyházi, építészeti és történelmi emlékhelyei közé tartoznak.
Áthaladva Szászföld egy jelentős részén, lehetőségünk nyílt megfigyelni a szász házakra jellemző építkezési stílust. Útközben kis időre megállva kívülről tekinthettük meg Fogaras gyönyörű, teljesen épen maradt 700 éves várát, amely 4 saroktornyos, várárokkal ellátott épület. Körbesétálva, a vár mellett egy valószínűtlenül csillogó tetejű ortodox templomot láttunk, melyhez hasonlóval többször találkoztunk útunk során.
18 órakor megérkeztünk Alsócsernátonba, ahol két éjszakát töltöttünk. Itt egy panzióban foglaltuk el a szálláshelyeket, majd a bőséges vacsora után takarodóig szabadprogram volt.
3. nap, szerdán ismét Szászföldön barangoltunk. Elsőként Prázsmárra látogattunk, az UNESCO világörökség részeként elismert erődtemplomáttekintettük meg. Ezt a különleges erődítményt a XV. századi török támadások ellenében 12 méter magas hármas védfalrendszerrel erősítettek meg. Volt a kuruc-labanc csatározások színtere, majd az 1848-as háromszéki honvédek bázisa is. A vastag falak, és a bennük kialakított élelmiszertároló fülkék láttán meggyőződhettünk a szász erődtemplomok fontos védelmi funkcióiról.
Ezután Törcsváron a káprázatos szász határvárat kerestük fel,melyet tévesen ”Drakula-kastély”-nak neveznek. A várat Nagy Lajos király parancsára építették, hogy az ide helyezett őrséggel visszaverhessék a Törcsvári-szoros útján gyakorta betörő zsákmányra éhes havasalföldi csapatok támadását.
A nap hátralevő részét Brassóban töltöttük, a történelmi Erdély legnagyobb szász városában. Sétáltunk a máig fennmaradt bástyák és tornyok körül. A hatalmas főtér mellett a híres Feketetemplomot is meglátogattuk, ahol Európa legnagyobb középkori török szőnyeggyűjteményét is láthattuk – a gazdag szász kereskedők adományai máig a város büszkeségét jelentik. A nap programját gyalogtúrával folytattuk, melynek végcélja a Brassó központja mellett magasló Cenk-hegy csúcsa. Csodás panoráma tárult a szemünk elé: megcsodálhattuk a várost felülnézetből.
A megérdemelt, helyi ízeket bemutató bőséges vacsora után szabadprogram volt.
4. nap, csütörtök reggel bepakoltunk a buszba, majd néhány utcányit gyalogolva látogatást tettünk Székelyföld leggazdagabb skanzenjében, a Haszman Pál Múzeumban. A nagy kapun belépve az udvarra, egy gyönyörű parkba jutottunk, közepén a nemesi udvarházzal, kúriával, tőle jobbra a szabadtéri múzeum, beépített, eredeti bútorzatú székely házakkal. A múzeum gazdag gyűjteménye közül megcsodálhattuk a rádió- és kályhamúzeumot is.
A délelőtt során Kézdivásárhely különleges főterére utaztunk, ahol Gábor Áron ágyús szobra mellett elénekeltük a róla szóló népdalt,majd megismertük a térről nyíló sok-sok kis udvarteret. A „céhek és udvarterek városában” a Céhtörténeti múzeumba is betérünk, ahol a középkori mesterségeket ismertük meg.
Délután Erdély egyik legnagyszerűbb látnivalójához, a Szent Anna tóhoz kirándultunk. A tó a Mohos Természetvédelmi Terület részét képezi, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a védett növényritkaságok sorával bűvölő Mohos-tőzegláp található. Itt a pallókon tett séta szintén különleges élmény volt. Következő állomásunk a Csíksomlyói Kegytemplom volt, ahol láttuk az 500 éves, fából készült csodatévő Mária-szobrot, és megismertük a búcsú történetét is.
Szállásunk felé haladva, Máréfalván átkelve a székelykapukról tanultunk, megfigyeltük az udvarhelyszéki kapuk díszes megjelenését.
Este Nyikómalomfalvára érkeztünk, itt ismét élvezhettük a székely vendéglátást.
5. nap, péntek reggel korán keltünk, és indultunk hazafelé. Néhány óra utazás után a Tordai sóbánya várt minket, mely egy igazi sóbányászati múzeum. A bányászati szerkezetek kiváló konzerválása és a felújítási munkálatok lehetővé tették, hogy e mesevilágba léphessünk. A föld mélyén játszottunk a visszhanggal, csónakázhattunk a “titkos” tavon, a bátrak óriáskerékre is ülhettek.
Délután rövid fotószünettel búcsúztattuk Erdélyt a Király-hágón, ahonnan káprázatos panoráma nyílik Erdélyországra.
Elbúcsúztunk Henitől, a helyi vezetőtől, még végignéztük a híres Bánffyhunyad “palotáit”, majd nemsokára ismét Magyarországon voltunk.
Köszönöm Kollégáim , Bodoni Tünde, Sárkány Tímea és Szigeti-Pekár Emese tanárnők munkáját, akik a szó szerinti éjjel-nappali szolgálatot vállalták az öt nap alatt.
Szladikné Szombathelyi Mónika
projektvezető
