Erdélyben jártunk, a Határtalanul program keretében
Az egész évfolyam nevében mondhatjuk, hogy az elmúlt két évben semmit nem vártunk úgy, olyan izgatottan, mint azt a pillanatot, amikor a többszöri lemondás után eljuthattunk végre Erdélybe. 2020-ban pályáztunk, de a pandémia miatt több alkalommal is módosítanunk kellett az utazás időpontját.
A kora hajnali indulásnak nem sokan örültek, de mindenki időben megérkezett a buszhoz. Miután néhány otthon hagyott holmiért a szülőknek haza kellett szaladnia, végre elindulhattunk. Első állomásunk a nagykereki határátkelő volt. Király Csabát, az idegenvezetőnket, Nagyváradon vettük fel. Onnan a festői szépségű Királyhágóhoz vitt az utunk, ahol gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé, és nagy örömünkre havat is találtunk. Ezután Korondon áthaladva, Farkaslakán néztük meg Tamási Áron, Kossuth-díjas székely magyar író síremlékét, majd tovább indulva a nyikómalomfalvi szállást vettük célba, ahol megvacsoráztunk, és kipihentük a nap fáradalmait.
Kedden áthaladtunk a székely kapuk falván, Máréfalván, ahol megcsodálhattuk Erdély legszínesebb, gazdag faragású és festésű műremekét, a székelykaput, és meghallgattuk a kapuk történetét. Később Homoródon megkóstolhattuk a borvizet, ami savanykás íze miatt a legtöbb diáknak nem ízlett. Ezután ellátogattunk egy kedvelt zarándokhelyhez, a gyimesi ezeréves határhoz, majd kipróbálhattuk a lovas kocsikázást, és ízletes házi ételeket ettünk, amiben nem volt hiány, mindenki talált ízlésének megfelelő ételt. Mielőtt a szálláshoz értünk volna, útba ejtettük a csodálatos, neobarokk stílusú csíksomlyói kegytemplomot és a ferences kaszáló helyén fakadó forrásvízből kialakított magánfürdőt, a Barátok feredőjét.
A következő két napon többek között megnéztük a Csomád-hegységben található Szent Anna- tavat, ami egy kialudt vulkáni kráterben található, illetve megszemlélhettük a közelében lévő mohos tőzeglápot, s ezek megismeréséhez egy nagyon barátságos, szívélyes idegenvezetőt kaptunk.
Drakula vára után (sajnos itt egy kis csalódás ért bennünket, mert várakozásunkon aluli volt), Brassóba tartottunk, ahol Kelet-Európa legkeskenyebb utcáján, a Cérna utcán sétálhattunk, illetve megnéztük a Fekete templomot, Románia legnagyobb, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő templomát. A főtéren kaptunk egy szabad órát, így egy kicsit költekezhettünk, beszerezhettük ajándékainkat.
Prázsmáron betértünk az erődtemplomba, és sétáltunk az egykori erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központjában, Nagyszebenben.
Az ötödik napot a középkori eredetű Vajdahunyad várnál kezdtük, és Bethlen Gábor szülőházánál folytattuk Marosillyén, ahol egy gyönyörű kisfilmet is megnéztünk róla, amelyből sok mindent megtudhattunk az épület múltbéli nehézségeiről.
Utunk utolsó megállója Arad volt, ahol megemlékeztünk a 13 vértanúról. Itt búcsúztunk el az idegenvezetőnktől, majd hazaindultunk. Utunk végén az iskola előtt a szülők vártak minket, és bár kimerülten, de boldogan tértünk haza.
Kijelenthetjük, hogy egy nagyon jó utazásnak voltunk részesei. Sok új élménnyel gazdagodtunk, és reméljük, hogy még visszatérhetünk Erdélybe.
Krusó Kinga és Knauz Laura
