Az Anjouk idejéből (XIV. sz.) találkozhatunk először az elemi népiskola kezdeti típusával. A fő cél a vallásos nevelés volt. Ekkor már sok helyen nem papok, hanem világi tanítók oktattak, egyházi ellenőrzéssel.
Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel a nyergesi plébános neve: Saul, tehát akkor már Nyergesnek temploma és önálló plébániája volt, ahol az oktatás folyhatott, bizonyára még 1525-ben is, amikorról szintén ismeretes Nyerges plébánosának neve: Benedek (Benedictus).
1701-ben Kuber György volt az iskolamester. 1732-től újból volt iskolamestere a falunak, Bakonyi Mihály.
A községben lévő állami elemi népiskola 1910-ben létesült, emeletes, modern berendezésű, 8 termes községi épület volt, melyet az oktatásnak átengedett a község vezetősége.
Az iskolában hét tanító – a korabeli bürokrácia nyelvén “tanerő” – oktatott, és ifjúsági vöröskereszt-egylet is működött benne. 390 kötetes ifjúsági, 180 tanítói és 143 kötetes népkönyvtára volt. Igazgatója Padányi Lajos, átlagos létszáma 320 növendék volt.
1940. július 12-én jelent meg az 1940. évi XX. tc. az iskoláztatási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról.
1945. augusztus 16-án jelent meg az ideiglenes nemzeti kormány 6650/1945. M.E. sz. rendelete, amelynek értelmében: “A népiskola I-VIII. és a gimnázium, illetőleg a polgári iskola I-IV. osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szervezni. Ez 8 osztályos, és mindenki számára kötelező.”
