Erdélyben jártunk.
- május 2-6-ig iskolánk 7.a osztályos tanulóival a Határtalanul program keretében
Erdélybe utaztunk, ahol fantasztikus öt napot töltöttünk együtt. Gyönyörű tájakon utaztunk,
kirándultunk, ismerkedtünk a magyarlakta területekkel. A gyerekek is, mi kísérők is
érdeklődve hallgattuk az idegenvezető által mondottakat, melyek segítségével közelebb
kerülhettünk történelmünkhöz, az elcsatolt területen élőkhöz, az erdélyi emberekhez. Óriási
élmény volt a gyerekek által is ismert, híres költők, írók szülőfalujába ellátogatni, szülőházába
betekinteni, mindennapjaikat, hétköznapiságukat is megtapasztalni. Mindannyian úgy véltük,
közelebb kerültünk hozzájuk, ezáltal életszerűbb volt munkásságuk is.
A céljainkban megfogalmazott alapgondolat, hogy diákjainkban erősítsük a nemzeti
összetartozás érzését, illetve, tapasztalják meg, hogy élnek magyarok a határ túloldalán is,
ahol seregnyi magyar vonatkozású látnivalóval, élménnyel gazdagodhatnak, úgy gondoljuk,
megvalósult.
Programunk az öt nap alatt a következő volt:
1. nap: Nagyvárad – Nagyszalonta – Köröstárkány
Nagyvárad: megtekintettük az Ady Endre Múzeumot, az Emke kávéházat, ahol Ady Lédával
ismerkedett meg. Az Emke közelében található a Nagyváradi Napló épülete, ahol Ady
dolgozott és az Ady Endre Gimnázium is. Ismerkedtünk Nagyvárad más nevezetességeivel is.
Nagyszalontára érkezvén Arany János nyomában jártunk, de nem „csak”, hiszen
Nagyszalonta szülöttei még Toldi Miklós bihari birtokos nemes, Arany László költő, Sinka
István író, költő, Zilahi Lajos író. Megtekintettük a Toldi szerzőjének szobrát az Arany János
líceum előtt, és a szülőház helyén álló emlékházat. A Csonka-toronyban berendezett Arany-
emlékkiállítás is izgalmas élmény volt. Ellátogattunk egy helyi magyar tannyelvű iskolába,
ahol egy közösségi játékban is részt vettünk. Köröstárkányban az emlékfalnál az első illetve
második világháború végén románok által a Belényesi-medencében elkövetett magyarellenes
népirtás történetét ismertük meg. Vacsora és szállás Vasaskőfalván volt, a Pádis-fennsík alatt.
2.nap: Medve-barlang és a Pádis-fennsík
Reggeli után meglátogattuk a rendkívül látványos kiskohi Medve-barlangot, amelyben a
hegyomlás miatt egykor bent rekedt barlangi medvék teljes épségben megmaradt csontvázat
láthattuk. Az Unesco Világörökség címre pályázó Pádis-fennsíkon töltöttük a délutánt. A
busztól 2.5 km-t gyalogoltunk a meseszép Glavoj-rétig, ott elfogyasztottuk az ebédcsomagunk
tartalmát. Innen fél óra séta volt a Ponor-rét, ahonnan a Boga-völgybe ereszkedtünk. 2 km
megtétele után értünk a Smidl-vízeséshez. Bemerészkedtünk a folyó szurdokába is, ahonnan
kis szusszanás után visszatértünk kiindulópontunkra. (Összesen 10-12 km várt ránk,
kényelmes, nézelődős túra keretében.)
3. nap: Déva vára- Nagyenyed – Torockó
Reggeli után, a rossz időjárás miatt, a Rozsda-szakadék helyett Déva várához látogattunk, ami
egy hajdani erődítmény az Alsó-Maros mentén, a Déva város fölé emelkedő hegyen, egy 250
méter magas sziklán. Nagyenyed az erdélyi magyar szellemi élet központja idestova 350 éve,
amióta itt működik a híres Bethlen Gábor alapította Kollégium. Olyan jeles írók, költők
tanultak és oktattak falai között, mint Áprily Lajos, Apáczai Csere János, Bod Péter vagy
Jékely Zoltán. Érkezés előtt felolvastuk Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa c. elbeszélését,
amely a Rákóczi-szabadságharc során, Nagyenyed védelmében hősi halált halt 30 diáknak állít emléket. Az erődtemplom falában koszorút helyeztünk el az 1849-es magyarellenes népirtás emlékművénél.
- nap: Torockó – Tordai-hasadék – Tordai sóbánya – Kolozsvár
Torockó az a hely, ahol kétszer kel fel a nap. A Székelykő 1129 m-es magaslata alatt húzódó
Europa Nostradíjas faluban megtekintettük a csodálatos néprajzi múzeumot, Ida néni néprajzi
gyűjteményét. A fallal körülvett, gyönyörű, hímzett terítőkkel díszített unitárius templomban
hallottunk Jókai Mór:Egy az Isten c. művéről is, amelyben Torockót szinte már földi
paradicsomként aposztrofálja az író. Kirándulást tettünk az égig érő sziklafalak közt tekergő
Tordai-hasadékban. Ez a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke – egy hegyláncot
láttunk a tetejétől a talpáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és
mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai,
megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutatnak tágabb öblöket.
Erdély legnagyobb, Unesco Világörökség címre pályázó sóbányájának lenyűgöző földalatti
világát tekintettük meg csónakázási és sportolási lehetőségekkel a föld mélyén. A tordai
sóbánya nem csak turisztikai központ, de gyógyhely is. A bánya levegőjének magas
páratartalma és egyenletes hőfoka asztmások, allergiások gyógyulását segíti elő. A szabadidős
tevékenységek nem merültek ki a fentebb említettekben, műgyepes futballpálya, valamint egy
itt valószerűtlennek tűnő óriáskerék és félóránként induló csónaktúra is rendelkezésre állt.
Kicsit később Kincses Kolozsvárra látogattunk. A botanikus kertnek is beillő Házsongárdi
temetőben felkerestük Reményik Sándor, Dsida Jenő és Kós Károly sírját is. Megnéztük a
teret meghatározó Szent Mihály templomot, mely Erdély második legnagyobb gótikus
temploma, és Fadrusz János legnagyobb alkotását, Mátyás király lovas szobrát. Innen tovább
sétáltunk Mátyás király szülőházához, mellyel szemben álló épületben pedig nagy
fejedelmünk, Bocskai István látta meg a napvilágot. Megnéztük a Babeș-Bolyai
Tudományegyetem főépületét és Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus
csarnoktemplomát, a Farkas utcai református templomot. - nap: Wesselényi-kastély – Zilah – Érmindszent – Nagykároly
Zilahon a református kollégium falán Ady Endre emléktábláját láttuk. Az iskola növendéke
volt Ady 1892-1896 között, s itt írta első verseit is. Az iskola udvarán áll mellszobra. A
főtéren a „Zsibói bölény”, Wesselényi Ferenc szobrát láttuk. Érmindszentre látogattunk, ahol
megtekintettük Ady Endre szülőházát, illetve a mellette álló, későbbiekben a család által
épített gazdag polgári házat, melyben sok személyes tárgyat, családi ereklyéket is láthattunk.
Nagykárolyban tettünk egy rövid pihenőt: kívülről szemléltük meg a gyönyörűséges Károlyi-
kastélyt, rövid sétát téve annak meseszép parkjában.
Elfáradtunk ugyan az öt nap alatt, de közös élményekkel, és egy közös érzéssel: „Ide vissza
kell még jönnünk!” tértünk haza.
