Nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola 2024.05.013. – 2024.05.18.

Háromszék vérrel szentelt földjén

Mennyi dicső tettet végrehajtó vagy tragikus sorsú magyar ember élt itt, a magyar kultúra mennyi nagy alakja született háromszéki székelynek: Mikes Kelemen, Gábor Áron, Kőrösi Csoma Sándor, Benedek Elek vagy Dózsa György nélkül a magyar kultúra sokkal szegényebb lenne. A tanulmányi kirándulás célja a magyar történelmi múlt emlékeinek felkeresése, magyar történelem emlékeinek felfedezése. A határainkon túli magyarság, diákság életének megismerése, kapcsolatteremtés egy határainkon túli iskola diákjaival.

A nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola diákjai 2024. május 13-18. között a „Határtalanul” pályázati program keretében erdélyi kiránduláson vettek részt. A tanulmányi kirándulásunk célja a magyar történelmi múlt emlékeinek felkeresése, magyar történelem emlékeinek felfedezése volt. Célunk volt a határainkon túli magyarság, diákság életének megismerése, kapcsolatteremtés egy határainkon túli iskola diákjaival, a nemzeti összetartozás érzés erősítése, a külhoni kulturális és természeti értékeket megismerése.

1. nap

Izgatottan indult útnak a lelkes csapatunk, első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megtekintettük a római katolikus székesegyházat, Szent László emlékeit. Ezt követően Királyhágónál gyönyörködtünk a panorámában. Útközben megcsodálhattuk a Tordai –hasadékot, ami Tordától 13 km-re található természetvédelmi terület. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a Tordai-hasadék 150 millió év alatt alakult ki a Hesdát-patak munkája nyomán, amely az Aranyos folyó egyik kis mellékfolyója, a Torockói-hegység jurakori mészkővonulatában. A legendát a valósággal ötvöző történetével a Tordai-hasadék lélegzetelállító látványt nyújt. Területe 170 hektár, kis híján két kilométer hosszú, a szintkülönbség pedig csaknem 350 méter. Este kellemesen elfáradva vacsoráztunk és elfoglaltuk a szállásunkat Tordán.

2. nap

Reggeli után a tordai sóbányához látogattunk el. A mélységből származó kincs varázslatos birodalmat tárt elénk.

A tordai sóbánya a kezdetekkor Erdély egyik legfontosabb sóbányája volt, amely a régió fő ellátási forrását képezte. 1840-től kezdve a társadalmi és gazdasági körülmények miatt a tordai sóbánya sókitermelését csökkentették, és a sókitermelési tevékenységek koordinálását a marosújvári sóbánya vette át.

Az I. világháború után a sóhasználat állami monopóliummá válik. Ez, a kitermelés termelékenységének csökkentésével együtt, oda vezetett, hogy 1932-ben beszüntették a tordai sóbánya bányászati tevékenységét.

A bezárást követően a tordai sóbánya egy időre feledésbe merült, egészen a II. világháborúig, amikor a város lakossága légi támadások esetén menedékként használta. A sóbánya célja már akkor is az volt, hogy megvédje a közösséget, és jótékony hatással legyen a számára. Mindig is a közösségi élet fontos részét képezte, biztonságot és egészséget biztosítva.

A sóbánya 1950-től kezdődően sajtraktárként is szolgált – ezt a Ferenc József szállítási galéria első 500 méterében alakították ki. 1992-ben ezt a mélység kínálta kincset turisztikai látványosságként megnyitották a nagyközönség számára. Útközben a következő szálláshelyünkre, Gelencére, városnézősétát tettünk Segesváron, amely a középkorban egyike volt Erdély legfontosabb városainak, mind gazdasági, mind egyházi szempontból. A várfallal körbevett óvárosa, a macskaköves utcái és színes házai nagyon elragadóak. A hangulatos városnézés után folytattuk utunkat szálláshelyünkre, Gelencére, ahol Erdély gasztronómiája sem maradt számunkra ismeretlen, vendéglátónk ízletes vacsorával kedveskedett nekünk.

3. nap:

Reggeli után szállásadóinktól elköszöntünk, a színmagyar illetve színszékely település, Gelence polgármesterét – Ilyés- Botond Jánost látogattuk meg a hivatalban. A Polgármester Úr örömmel mesélt nekünk a környék földrajzi, történelmi, kulturális hátteréről. Gelence festői környezetben fekszik a mögötte emelkedő Musát-, Asztag-, Bonyó- és Zernye-havas fenyvesekkel, bükkerdőkkel borított vonulatának lábánál. A legkorábbi írásos emlék , amely a falut Gelenche-ként említi, a Sepsiszentgyörgyi Múzeum folyóirata , az ALUTA szerint 1539-ből származik. A háromszéki, színmagyar községet a Gelence patak szeli át, a település két részét a helybéliek Lahidának és Szaladárnak nevezik, a község lakossága meghaladja a 4200 főt. Gelencéhez 18 ezer hektár terület tartozik, ebből mint 13 ezer hektár erdő. A falu nevét a felszegi Árpád-kori katolikus templom tette világhírűvé. A 13. században épült országos műemlék templom védőszentje Szent Imre herceg. A középkori templomhajó napjainkig fennmaradt, keleti folytatásban pedig feltárták a félköríves szentély alapfalait. A késő gótikus szentély és szentségtartó fülke 1503-ból származik. 1628-ban támpillérekkel erősítették meg az épületet. 1766-ban nyugati és déli oldalához késő barokk portikuszt illesztettek. A templom hírnevét főleg a templomhajó belső falát díszítő értékes freskóknak köszönheti. Legalább három korszakban készültek ezek a különböző készítés technikájú ábrázolások. Az északi falon két sor kép látható: a Szent László legenda és a Passió jelenetei. A déli falon töredékekben fennmaradt az utolsó ítélet és az alexandriai Szent Katalin legendája.

A Polgármester Úrtól elköszöntünk és Zabolára, majd Kovásznára folytattuk utunkat. Kovászna nevét a Kovásznában található vizeiről kapta, számos gyógyvíz forrás található, melynek íze kissé keserű, ízelítőt is kaptunk belőle. A keserűt, édes finomsággal kürtőskaláccsal feledtettük. Megemlékeztünk Kőrösi Csoma Sándorról, a híres nyelvtudós, könyvtáros, tibetológia megalapítójáról, aki Csomakőrösön született.

Csernáton a Damokos kúrián megnéztük a skanzent, gépkiállítást, Haszmann Pál Múzeumot. A múzeumba érkezve öt nagy gyűjteménycsoportot láthattunk. A közel kéthektáros kert adta lehetőségeket kihasználva, már az alapítás első évétől kezdődően felépült egy kisebb skanzen, székelykapukkal, székely házakkal, a régióra jellemző temetővel, a méhészet tárgyi kultúrájával. Emellett Erdély-szerte egyedülálló mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, „kályhakiállítást”, technikatörténeti kiállítást és a Damokos-kúria hat termében berendezett alapkiállítást – viselet, festett bútor, kályhacsempék, jeles nagyjainknak emléket állító „pantheont” – tekinthettünk meg.

A múzeum főépülete, a Damokos Gyula-kúria, a Felszegen található udvarházak közül a legmutatósabb, késő reneszánsz kori alapokra épült. Az 1802-es és 1830-as földrengések után, 1831-ben Damokos Ferenc és felesége, Tompa Terézia nagy átalakításokat végeztetett rajta, ennek következtében az épület neoklasszicista stílusjegyeket kapott, és elnyerte ma is látható formáját.

Az 1970-es évektől, amióta múzeumi intézmény működik az épületben és annak kertjében, sikerült teljes szépségében visszaállítani.

A Szent Anna – tó Székelyföld egyik legvonzóbb természeti látványossága. A mohosláp meglátogatása előtt egy kellemes sétával megnéztük a tavat, mely Kelet-Közép Európa egyetlen épen maradt vulkáni kráterének az alján képződött. A tőzegmohalápban tett rövid túránk is vidám és érdekes volt.

4. nap

Elbúcsúztunk Gelencétől és elindultunk Gyulafehérvárra. Gyulafehérváron városnézősétát tettünk, az érseki székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi János síremlékét.

A 18. század első felében épített vár falai és bástyái nagyobb részben ma is állnak.

Az érseki székesegyház a 13. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye, 1991-től érseki központ. Benne ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik.

Az ortodox székesegyház, a târgovistei templom mása, a 20. század elején épült. A történelmi kalandozás után szálláshelyünkre indultunk, Dévára.

5. nap

A történelmi kalandozásunkat a reggeli után Vajdahunyadon folytattuk, ahol megtekintettük tárlatvezetéssel egybekötve a Hunyadiak gótikus-reneszánsz várkastélyát. Visszatérve Dévára, Déva várába is felsétáltunk újabb felejthetetlen élményeket gyűjtve. Az ebéd után csendespihenőt követően a Böjte Csaba Dévai Szent Ferenc Alapítványát látogattuk meg. A Gyermekotthon lakóival beszélgettünk, sportoltunk, játszottunk.

6. nap

Hálás szívvel, sok szép felejthetetlen, kalandos élménnyel indultunk haza kora hajnalban. Magunkkal hoztuk a magyarság múltját, jelenét Erdélyből.

Hazatérésünk után az iskolában értékeltük a megtett kilométereknek köszönhető kirándulást, szeretettel gondolunk vissza a kirándulásra, a szép és vidám emlékekre, a sok információra, melyet élményekkel összekötve tanulhattak meg diákjaink.